Közös séták

Induljunk el együtt!
(Kis)csapatos kirándulásokra hívunk!
Itt mindig megtalálod az aktuális "sétáinkat"...
Várunk szeretettel!




Újra Túra!

Országos Kéktúra a Pilisben


Időpont: 2017. január 15. (vasárnap) 
Találkozó: 9 óra 30 perckor Pilisszentkereszt „Felső” Kocsma előtt/bent
Túra hossza: kb. 18 km

Rövid túra leírás:
Pilisszentkeresztről a „Felső” Kocsmától indulunk (pecsételés után) a csodálatos Pilisszentkereszti szurdokon keresztül a Csobánkai Szent kút irányába. Itt tartunk egy kis pihenőt, hogy erőt nyerjünk a következő szakaszhoz. Irány a Kevély-nyereg tisztás ahol a következő pecsételő hely és pihenő következik. Majd tovább folytatjuk utunkat Pilisborosjenő felé. Elhaladunk az „Egri Vár” romjai, később a Teve szikla mellett. Beérve Pilisborosjenőre megmelegszünk a Kis-Kevély Sörözőben.
Innen már egy könnyű sétával elérjük a Rozália Téglagyárat, ahol buszra szállunk.

Érkezés kb. 17 órakor a Szentlélek térre.

Amennyiben kedvet kaptál Te is, hívj!
Várunk szeretettel!

Bajusz Beatrix : 06-30-443-1991
Bajusz Csaba : 06-70-2345-703




Magyar Zarándokút Ráckevétől Dunapatajig 

( MZ. 7 – 10. szakasz, 78. 4 km)



1. nap Ráckeve – Tass (19,5 km)

Idén húsvétkor a tavaly félbehagyott Magyar Zarándokutat folytattuk. Szombaton délután indultunk el Ráckeve felé kocsival. Ráckevén, a római katolikus templom mellett parkolunk le, innét indulunk tovább Tass felé. A Kossuth Lajos utcát elhagyva balra rátérünk a ráckevei Duna part mellett futó Keszeg sorra. Utunk hosszan-hosszan halad végig a nyaralósor feletti töltésen. Jobbra szépen lassan elhagyjuk Ráckevét, szántóföldek mellett haladunk végig, a távolban először Szigetbecsét majd jóval később Makád szélső házait pillantjuk meg. Eközben jobbra tőlünk nyaralóházak szűnni nem akaró sora követ minket végig. Közel 10 kilométer után a túlparton Dömsöd házai illetve temploma tűnik fel, és mire a várost magunk mögött hagyjuk, a nyaralósort is akácfasor váltja fel. A makádi bekötőútnál a töltés szűk betonútban folytatódik, mi viszont letérünk egy biztonságosabbnak tűnő földútra. Itt követjük végig a betonutat. A makádi főcsatorna előtti gátőrházat elérve éles bal kanyart vesz utunk, így visszatérünk a betonútra. Egy rövid egyenes szakasz után éles jobb kanyart veszünk. Leértünk a ráckevei sziget csúcsához. Utunkat a betonúton folytatjuk tovább, mellettünk horgászok alkotta sátor- és lakókocsi csoportok sorakoznak fel hosszan-hosszan. A töltéssel szemben pedig megpillantjuk a Rózsa-szigetet is. Rá se kell pillantani GPS-ünkre, úgy is tudjuk, mai etapunk hamarosan véget ér. Körülbelül 3 óra telt el ráckevei elindulásunk óta, azóta több mint 15 kilométert tettünk meg, ezt pedig már lábaink is érezték. A betonúton aztán egy újabb íves balkanyar következett, balra elhaladunk a Rózsa-sziget bejárata mellett, majd nem sokkal utána jobbra kanyarodunk, és megpillantjuk a tassi zsilipet. A zsilip rácsos hídján való átkelés némi izgalmat nyújt az utolsó méterekre. Hátborzongató érzés a rácsok alatt 3-4 méter mélyen zúgó Duna látványa. A zsilipet elhagyva már valóban csak pár méter van hátra, hogy megpillantsuk első napunk végállomását a tassi Halászcsárdát. Napnyugtára érünk a csárdához, szinte percre pontosan 4 óra alatt sikerült megtennünk a 19,5 kilométeres távot. A csárdában mind a tulajdonosnő, mind a pincérek rendkívül kedvesen fogadnak minket, azonnal vacsorával kínálnak. Az étlapon legalább 12 féle 3 fogásos zarándokmenü közül választhatunk, a figyelmesség nagyon tetszik mindkettőnknek. A vacsora elfogyasztása után a csárda egyik alkalmazottja elvezet minket szállásunkig, melyhez egy mesés fahídon át vezet az út. A csöppnyi kétszemélyes házikóban pedig újabb ajándék vár minket: egy kandalló, melyet érkezésünkre már be is fűtöttek. Az erőltetett nap után ennél jobb fogadtatásban nem is lehetne részünk.

2. nap: Tass – Solt (32,7 km)

Másnap 9 órára ígértek nekünk reggelit, ezért ébredés után tettünk egy kis sétát az ébredező Dunaparton. Miután kigyönyörködtük magunkat a tájban, összepakoltunk, elhagytuk házunkat és elindultunk reggelizni. Reggelink ugyanolyan bőséges volt, mint előző napi vacsoránk, ezért vendéglátóinktól való búcsúzás után energiával teli vághattunk neki az útnak. Szükségünk is van rá, mert hosszú út állt ma előttünk. Több mint 30 kilométerre vagyunk ugyanis még mai végállomásunktól, Solttól. A Halászcsárdát elhagyva a műúton balra kanyarodtunk, majd egy kis idő után keskeny autóútra tértünk rá. Egy közel 10 perces séta után a betonút balra tért el, a mi utunk viszont újból egy töltésszerű úton folytatódik hosszan. Szeles, mégis napsütéses idő köszön ránk. A töltés hosszan-hosszan nyúlik előre a pusztába. Távolban a dunaújvárosi erőmű impozáns tornyai füstölögnek, útközben csak egy-két tanyával találkozunk, őzekkel és nyulakkal viszont annál többször futunk össze a szántóföldek mentén. Közel öt kilométer után érjük el a szalki tavakat, bár erre csak a tavak menti homokbuckákból tudunk következtetni. A tavak elhagyása után utunk lendületes jobb kanyarba kezd, mely után a dunaparti ártérbe érünk. Továbbra is egy töltésen haladunk végig, balra viszont egyre közelebb halljuk az 51-es út forgalmát. Nemsokára egy bicikli útra érünk, felettünk pedig már a Dunavecsére vezető autóút kanyarog. A bicikliút egészen Dunavecséig vezet minket. A falu szélén sétálva érjük el a dunavecsei focipályát, mely mellett padokat találunk. Ide telepedünk le, hogy megebédeljünk. Közel félórás pihenő után indulunk tovább továbbra is a bicikli utat követve. Előttünk hamarosan felbukkan a Pentele híd impozáns félköríve, utunk e híd alatt vezet minket tovább. Dunavecsét elhagyva mindössze 20 perces séta után érjük el a következő települést, Apostagot. A focipályánál balra fordulva hirtelen gyorsan vágtázó nyugati vasparipák tűnnek fel előttünk a homokúton. A paripákból sporttáskás fiatalok szállnak ki, így gyanítjuk, hogy focimeccs készülődik. Apostag kocsmájába betérve megtudjuk, hogy a település Fülöpháza ellen játszik ma délután. A kocsmában ismét egy kis pihenőt teszünk az utolsó 10 kilométeres etap előtt, majd továbbindulunk. A várost a református templom felé haladva hagyjuk el egy autóút mentén, majd közel 10 perces betonutas menetelés után, egy kereszteződésben balra térünk le Dunaegyháza felé. Hamarosan szántóföldek következnek, hosszan sétálunk a földekhez vezető mezőgazdasági út mentén, aztán egy kis kaptató következik, itt újból nyulakat fedezünk fel, akik gyorsan szökellve bújnak el a közeli üregek valamelyikébe. A kaptató után egy tanya mellett vezet el az utunk, majd egy fasor mentén lassan beérünk Dunaegyházára. A távoli kurjongatásokból ítélve e településen is focimeccs van. A focipályát most azonban nem érintjük. Egy éles jobb kanyar után ugyanis utunk egyenes vezet tovább egy kálvárián fel a falu templomáig. Itt balra fordulva érjük el a falu főutcáját, majd egy kellemes, Rózsadombnak nevezett utcában haladva hagyjuk el a falut. Dunaegyháza után a magyar zarándokjelzések és a GPS is fura utakra vezet minket. Sokszor érezzük úgy, hogy nem létező utakon bandukolunk vagy épp egy felesleges kanyar került az útba. Egy homokútról letérve a jelzés egy kietlen, kitaposott út nélküli fenyvesbe visz minket majd az erdőben cikázva ismét, vélhetően ugyanarra a homokútra kanyarodunk vissza, ahonnét az előbb letértünk. Később egy irtásfolton szeretne minket átvezetni a magyar zarándok jelzés, utat itt se találunk, aztán egy kereszteződésben dombra kapaszkodunk fel, majd egy nagy kanyart leírva leereszkedünk, vélhetően ugyanannak az útnak a folytatásához, amit pár perce magunk mögött hagytunk. Ezek a feleslegesnek érzett kanyargások aztán még inkább kivették az erőt belőlünk, pedig az autók zajából éreztük, nincs messze a cél. A hosszas, céltalannak tűnő kanyargás után végül elérkezünk Solt pincesorához. A kellemes domboldalban haladva illetve a célt egyre közelebb érezve már a hangulatunk is jobb. Az 52-es utat elérve felhívjuk aznapi szállásadónkat, aki segít minket szállásunk megtalálásban. A forgalmas főúton így jobbra kanyarodunk és egy közel 1,5 km-es gyaloglás után érünk el a Hoffmann gumihoz tartozó Pannónia vendéglőhöz. Nemsokára megérkezik szállásadónk, aki vendéglőjét a mai napon a mi kérésünkre nyitotta meg. Ezért a kedvességért nem tudunk elég hálásak lenni. A szállás aljában lévő pazarul kialakított vendéglőben vacsorát kapunk: gulyáslevest és rendkívül finom házi csokis sütit. Vacsora közben beszélgetni kezdünk: miért keltünk útra, milyen érzés úton lenni, mit ad az út és ennek kapcsán a hit az embernek. E kérdéseket sokszor kapjuk meg ezen az úton, még se érezzük úgy, hogy ismételnénk önmagunkat. A tassi zsilip pincére a megnyugvásról mesélt, mai szállásadónk a hitről és Húsvét kapcsán Jézus szeretetéről és értünk vállalt szenvedéséről. Se én se útitársam nem mélyen vallásos, mégis megérintettek minket szállásadónk szava. Érdekes meghallgatni, kiből milyen gondolatokat vált ki, ha zarándokokkal, úton lévő emberekkel találkozik. Szállásadónk kávét készít be nekünk holnapra, megmutatja nekünk szállásunkat: egy rendkívül modern, igényes és tiszta szobát kapunk friss ágyneművel, saját fürdővel. Egy ilyen hosszú nap után ennél tökéletesebb szállást el se tudunk képzelni.




3. nap: Solt – Dunapataj (26,4 km) 

Ködös reggelre ébredtünk, ám mire kávénkat megittuk és útnak indultunk a köd nagyrészt már felszállt, így maradt a borongós, esőre hajló idő. Utunkat a Solt határában lévő Tél utcában folytattuk, a Folyók útja elnevezésű bicikliút mentén. Egy ideig a városba vezető betonutat követtük, majd egy balkanyarban jobbra fordultunk és követtük a bicikliút vonalát. Az út egy régi vasúti töltésre vezetett fel minket. A kerékpárút jobbra folytatódott, mi azonban balra fordulunk, az egykori vasúti sínek nyomvonalában. Mellettünk fel-feltünedeznek Solt városszéli kertjei, majd néhány vasúti felüljáró elhagyása után, jobbra egy lépcsőn ereszkedünk le a vasúti töltésről, hogy csatlakozhassunk a Magyar Zarándokúthoz. Utunk a révbérpusztai lovascentrum felé folytatódik. A földúton kietlen tanyák, mezőgazdasági épületek mellett vezet a jelzés. Lépéseinket hol területüket vadul védő kutyák, hol a helyi épületekben dolgozó emberek figyelik óvón. Igyekszünk senkit se zavarva folytatni utunkat, ezért helyenként felesleges kanyarokat véve kerüljük ki az általunk magánterületnek vélt helyeket. A lovascentrumhoz érve jólesően vesszük észre, hogy a hely zarándokpihenő is egyben. Húsvéthétfő lévén mi azonban nem tudjuk ezt a lehetőséget kihasználni, ezért a centrum falai mellett balra fordulva folytatjuk utunk tovább. Hamarosan a révbérpusztai kikötőhöz vezető autóúthoz jutunk, melyre jobbra fordulva követünk is. A betonúton egészen a Dunapartig vezet minket a jelzés, majd balra fordulva a part mentén sétálunk tovább. A szántóföldek mellett menetelve újból kisüt a nap, bár korántsem olyan erővel mint tegnap. Hosszan sétálunk végig a csendes parton, horgászokat csak egy-két helyen pillantunk meg. A jelzés egészen a Sákor-csatorna zsilipjéig visz minket. A zsilipet megkerülve egy döngölt földhídon kelünk át a csatorna felett. Ezután kicsit elbizonytalanodunk. A jelzések jobbra jelzik tovább az utat, míg GPS-ünk egyenesen szeretne minket továbbvinni. Egy zarándoktársunk korábbi beszámolója jut eszünkbe, miszerint a zsilip után ő a jelzést követte, így sajnos csak nagy kerülővel jutott be a köztes állomásra, Kalimajorra. Mi ezért inkább GPS-ünkre hallgatunk és egyenesen, a szántóföldek között vezető úton megyünk tovább. A vidék még mindig nagyon csendes, olyannyira, hogy bakancsaik dobogása többször is őzeket riaszt ki a közeli erdőkből. Hátborzongatóan szép az egészen közel elszökkenő vadállatok látványa. A földút egyszer csak élesen balra kanyarodik, a GPS-ünk és az újból felbukkanó, vélhetően régi zarándokút jelzések viszont a fák közé vezetnek minket. Kicsit kétkedve engedelmeskedünk a jelzéseknek és kütyünknek, de pár lépés után már értjük a furcsa útvonal okát. Megérkeztünk a kalimajori kastélyhoz. Elhagyatott úszómedence, indákkal benőtt kerti lugasok mellett vezet utunk. A távolban kutyaugatást hallunk és a kastély gondnoka is kitekint a zajra. Köszönünk majd tovább haladunk, akarva-akaratlanul is betolakodóknak érezzük magunkat a területen. A kastélyt a főkapun keresztül hagyjuk el, majd egy réten átvágva újból megpillantjuk a dunaparti töltéssort. Utunkat a töltéssoron kiépített bicikliúton folytatjuk. Jobbról a fák között utat pillantunk meg. GPS-ünkre tekintve rájöttünk, hogy ha a zsilip után visszatérünk a partra az szintén ehhez az úthoz vezet minket. Az általunk választott kalimajori kitérő vélhetően az ott megszálló zarándokok részére lett kiépítve. Távolról sem búslakodunk azonban, inkább rátérünk a bicikliútra, mely szerint. a mára tervezett kb. út felénél vagyunk. Harta még 8 km-re, végállomásunk, Dunapataj közel 15 km-re található. A bicikliút mentén monotonul sétálunk végig. Balra szántóföldek, jobbra az ártér található, mely hol jobban, hol kevésbé távolodik tőlünk. A kihelyezett információs táblák szerint a hartai pihenő egy halászcsárda mellett helyezkedik el. Főtt ételt, sajnos, ma még nem tudtunk enni, pedig már lassan dél is elmúlt, ezért vágyakozva gondolunk arra, hogy a csárdában talán egy kései ebédet is el tudunk fogyasztani. Ez a gondolat hajt minket előre a hosszú egyenes úton. Kell is a bátorítás, mert lábainkban már érezzük a 3 napi kemény menetet. Másfél – kétórás gyaloglás után érjük el először harta ipari területét, majd egy betonúton keresztül a hartai Dunapartot is. A Halászcsárda rögtön a fahíd után található, kapuján azonban tábla jelzi: az étterem Húsvéthétfőn zárva tart. Kissé elszomorodva ülünk le a partra és gondolkodóba esünk. Menjünk be a településre, ahol egy vendéglőben megebédelünk és hazamegyünk vagy folytassuk utunkat tovább Dunapatajig az eredeti terv szerint? Lábaink elfáradtak, az elmaradt ebéd is kissé lelohasztja kedvünk ráadásul az időközben kialakult vízhólyagok se teszik könnyebbé utunkat. Végül döntünk, bevállaljuk a hátra lévő 7,5 – 8 km-t. Az elmaradt ebédet aszalt áfonyával és kesudióval próbáljuk pótolni, majd útra kelünk. A jelzés az eddigi bicikliúton vezet tovább. Az ártér mentén kanyargunk, majd egy éles balkanyar után a jelzések egy földútra terelnek minket. Itt egy természetvédelmi területen keresztül újabb töltésen gyalogolunk végig, majd alig 1 kilométer után a fák elmaradoznak és egy balkanyar után szántóföldekhez érünk. Az erdőből kiérve jobbra előttünk már feltűnnek a dunapataji templomok tornyai is. Biztató jelek, érezzük, jól döntöttünk, hogy utunkat nem hagytuk félbe Hartánál. A templomtornyok látványa erőt ad nekünk, így kicsit gyorsabban, lendületesebben menetelünk a hosszú mentén, mely egészen az 51-es útig visz minket. Mikor a földút párhuzamos lesz a főúttal, rátérünk egy bicikliútra és ezen érünk be a faluba. Mielőtt azonban buszra szállnánk pecsételőhelyet keresünk. Először egy kocsmába térünk be, de itt sajnos, nem tudnak helyi pecséttel szolgálni, cserébe viszont Húsvéthétfő alkalmából meglocsolják a túra hölgytagját. A kocsma egyik vendége egy közeli pizzériába irányít minket, elmondása szerint itt tudunk pecsétet szerezni. Így is teszünk, majd a pecsét megszerzése után indulunk tovább a pataji buszmegállóhoz, hogy hazatérhessünk. Útközben nem tudjuk lehunyni a szemünket, a busz ugyanis az elmúlt három napon megtett út mellett visz minket végig. Félelmetes belegondolni abba, hogy járművünk milyen gyorsan falja fel azokat a kilométereket, melyek megtételéhez nekünk gyalog 3 nap volt szükséges. Félelmetes, mégse szomorú, hiszen a hazautunk pont emiatt a három nap miatt vált igazán érdekessé. Útközben folyamatosan néztük, mutattuk egymásnak: itt a bicikliút, ott láttuk az őzeket, ez itt Solt, ahova végül nem tértünk be, ez Dunavecse, melynek csak a szélét érintettük, ott pedig a Pentele híd, mely alatt oly hátborzongató érzés volt átmenni, itt a dömsödi templomtorony, melyet az első nap még a Dunán túl láttunk, milyen régnek is tűnik. Mennyi-mennyi emlékkel tud gazdagodni az ember egy háromnapos gyalogtúra közben! Solti szállásunkon hangzott el az alábbi mondat: Útközben válik nyilvánvalóvá, hogy mennyi ajándékot kapunk az élettől, melyeket a felfokozott hétköznapi rohanásban észre se veszünk. Az út azonban egyértelműen megmutatja, ha valamire vágyunk, ha valamit szeretnénk, csak kérni kell, és megkapjuk. 





2016.01.24.






Tervezett túra: Országos Kéktúra 18. (cserháti) szakasza: Ősagárd-Katalinpuszta

Tervezett táv: 13 km

Tervezett indulás: 7:45 (Budapest), 9:30 (Katalinpuszta)

Tervezett érkezés: 14:30 (Katalinpuszta), 16:00 (Budapest)

Szintkülönbség: 530 méter (+), 630 méter (-)

A túra körtúra. Telekocsi rendszerben indulunk előbb Katalinpusztára. Innét pedig 9:36-os busszal indulunk tovább Ősagárda. A túra során a kék jelzésen haladunk végig. Célunk a Naszály 652 m-es csúcsának megmászása, mely után a gyadai tanösvény egy szakaszán fogunk visszatérni a katalinpusztai kirándulóközponthoz.




Országos Kéktúra 18. túra (Cserhát) 3. szakasz:

Ősagárd-Katalinpuszta

Az idei első „kéktúránk” állomása a Naszály csúcsa volt. Vasárnap reggel indultunk útnak 
kocsival Katalinpusztára majd innét busszal indultunk tovább Ősagárdra. Mivel aznap reggelre jó 3-4 centi friss hó esett, ezért a buszról leszállva gyönyörű, havas táj fogadott minket. Első utunk rögtön az ősagárdi pecsételőállomáshoz vezetett. Nagy szerencsénk volt, ugyanis az italbolt tulajdonosai épp akkor zártak, így gyorsan lepecsételtük füzetünket és indultunk is tovább. A főútról lekanyarodva a falu talán egyetlen keresztutcáján haladtunk tovább, ahol egy élesebb 
balos kanyar után egy modern játszóteret és pihenőhelyet elhagyva jutottunk ki a faluból. Először két hatalmas távvezeték alatt vezetett el utunk, majd szántóföldek mentén hirtelen egy tanyai útra kerültünk, ezután rövidebb erdős szakasz következett, majd a jelzés újból lankás szántóföldek mentén vitt tovább egy dombgerincen végig. Az egész tájat köd fedte be, így a mai napra kiszemelt Naszály-csúcsot csak sejteni véltük, látni nem. Utunk első felén se volt tapasztalható számottevő szintemelkedés. A szántóföldek után egy gyönyörű erdei úton folytattuk utunkat. A szűzhavat helyenként vadállatok nyomai törték meg, de ezen felül az erdő csendje fogadott minket. Kisebb kanyarok, emelkedők után turista pihenőhelyhez érkeztünk. A csodálatos erdei ösvény egy erdészúthoz vezetett minket. A kék jelzés azonban nem ezen, hanem a túloldalt nyíló még keskenyebb ösvényen vitt minket tovább. Az emelkedés után újabb ereszkedés következett, mi pedig félve gondoltunk az előttünk lévő útra, hiszen minél kevesebb kilométer van előttünk, annál meredekebben fogjuk megmászni az előttünk álló 500 méteres szintemelkedést. A keskeny ösvényt magunk mögött hagyva ismét egy turistakereszteződéshez érkeztünk, amelyről jobbra letérve megkezdődött a várt szintemelkedés. Szuszogós kaptatón indulunk felfelé a Naszály csúcsa felé. A meredek emelkedő mentén fenyveserdő tűnt fel mellettünk, amely csodálatos látványt nyújtott ebben a havas környezetben. Közel egy órás megerőltető menet után értük el a Naszály hegygerincét. Az erdőt magunk mögött hagyva hirtelen kinyílt előttünk a tér, körülöttünk havas fenyőfák, felettünk pedig az ég. A ragyogó kék ég. Körülöttünk köd fedett mindent, így az alattunk elterülő tájat és megtett hatalmas szintkülönbséget csak érzékelni tudtuk. A csúcs felé haladva utunk hol meredekebben, hol enyhébben emelkedett. Viccesen megtréfálva ezzel minket. Mikor már azt hittük, most tényleg a csúcson vagyunk, mindig jött egy még meredekebb emelkedést. Ősagárdtól számítva közel 3 óra menetidő után azonban végül elértük azt a geodéziai tornyot, mely utunk fő állomását, a Naszály csúcsot jelezte. A torony aljában megpihentünk, ebédeltünk és kipihentünk magunkat. Mindannyian úgy hittük, az út nehezén túl vagyunk. Most már csak egy kellemes ereszkedés lesz hátra a Naszály mentén. Már az első lépések megcáfoltak minket ezzel kapcsolatban. Rendkívül meredek ereszkedés következett, melynek leküzdését, sajnos, a hó csak még nehezebbé tett. Óvatosan totyogva próbáltunk esés nélkül lejutni a havas sziklákról, de, sajnos, még így sem úsztuk meg, hogy ne csússzunk el ereszkedés közben. A meredek lejtő viszonylag hamar véget ért és egy jobb kanyar után utunk egy útkereszteződéshez ér. A kék jelzés egy kellemes, erdei sétányon vitt végig minket tovább. Ám arra se volt időnk, hogy fellélegezzünk utunk újabb kihívást állított elénk. A kellemes sétány hirtelen leszűkült és ellentmondást nem tűrően vágott bele a Naszály gerincébe. Ezek után pedig következett egy közel egy órás és igen kimerítő csúszás-mászás a havas, meredek hegyoldalon. A kéktúránk talán eddigi legveszélyesebb szakaszával találkoztunk. A vélt 
turistautat teljesen elfedte a hó és a jég, így roppant lassan, egymást segítve tudtunk csak 
haladni. Az útszakaszt, sajnos, az sem könnyítette, hogy a keskeny út mellett igen meredek 
szakadék tátongott, így nem is mertünk erősebb, bátrabb tempóra kapcsolni. 
A reménytelennek tűnő és épp ezért roppant kimerítő ereszkedés után magunk se akartunk 
elhinni, amikor szélesebb hegyi útra tértünk. Itt már bátrabban mertünk lépni, felállni és próbáltuk elfelejteni azt a kétségbeejtő szakaszt, amin túl voltunk. Az út továbbra is hosszan kanyarogva vezetett minket végig, hol szélesebb, hol keskenyebb erdei utakon, de a biztonságérzetünk már sokkal erősebb volt. A hosszú ereszkedés után végül elértük a Bikk-kutat, ahol megpihentünk, felfrissítettük magunkat, majd indultunk tovább, mert a nap a késő délutáni órákba váltott és szerettünk volna még sötétedés előtt Katalinpusztára érni. 
A Bikk-kút után hamarosan elértük mai túránk legkedvesebb pontját, a gyadai függő-hídat. Az 
átkelés már sokunkat felvidított, a fotók sem maradhattak el. A híd után már könnyed, de azért 
sietős sétába fogtunk, hiszen a rózsaszínre váltó ég, már a napnyugta közeledtét jelezte.  
Negyed 5 környékén értünk le a katalinpusztai kirándulóközponthoz. A rövid, ám kimerítő túrát 
végül körülbelül 6 óra alatt tudtuk teljesíteni. Még egy rövid pihenés, szusszanás erejéig 
betértünk a falu italboltjába, majd kocsival indultunk haza Budapestre.





Újévi Túra


2016. január 1. 

1. nap: Magyarkút – Szokolya – Nógrád – Magyarkút

Érintett jelzések: Piros sáv (Szokolya, vasútállomás) – Piros kereszt (Nógrád – újtelepi határ) – Kék jelzés (nógrádi vasútállomás) – Kék várrom jelzés (nógrádi várrom) – Kék jelzés (vasúti sínek utáni turistakereszteződés) – Kék kereszt (Bika rét) – Kék jelzés (Magyarkút)
Megtett táv: kb. 21,2 km

Az újév első napjait Magyarkúton tölthettük. A falut még tavaly áprilisi húsvéti Kék túránkon fedeztük fel. Az akkori kellemes vendéglátás visszainvitált minket az újév első napjaiba is. Most pedig volt időnk egy kicsit jobban felfedezni a környéket is. 

Az első napon a nógrádi várat szemeltük ki magunknak. Magyarkútról a piros jelzésen indultunk el.  A házsorokat magunk mögött hagyva a Les-völgyi patak valamint a verőcei vasútvonal mentén sétáltunk le a fogvacogtató hidegben először a szokolyai vasútállomásig. Az út első felét könnyedén tettük meg szintemelkedés szinte alig volt, az erdei út szépen karban volt tartva, a befagyott patak és a zúzmara egy-két fotó erejéig még meg is állított minket. A vasútállomáson átjutva a piros jelzésről a piros kereszt jelzésre tértünk le. A Lokomotív kulcsosház mellett elhaladva egy kisebb erdei kaptatón keresztül hagytuk el Szokolya szélét. Alig észrevehetően, de fokozatosan távolodtunk el mind a pataktól mind a vasúti sínektől, előbb-utóbb pedig azt vettük észre, hogy már a hegyoldal keskeny, helyenként el-eltűnő kapaszkodóján kerülünk egyre feljebb. A patakcsobogás csakhamar elhalkult, körülöttünk csak a csupasz erdő és a végtelen csend. Egy régi vasúti rakodó előtt azonban hirtelen dörgésszerű hang ütötte meg a fülünket, majd hirtelen három őz rohant le előttünk a domboldalon. A jelenést szinte alig fogta fel a szemünk, mikor az őzek már tovatűntek a sínek és, a reccsenés alapján, a patak túloldalára. Pár percre mindketten megálltunk, se agyunk se szemünk nem merte felfogni a látványt. Aztán továbbindultunk, de még sokáig a történtek hatása alatt voltunk. Csodálatos volt hirtelen ilyen közelről tapasztalni a körülöttünk élő erdőt. A kaptató után csakhamar visszaértünk egy szélesebb, feltételezhetően horgásztóhoz vezető útra. Innét egy éles balkanyart véve érkezett a Nógrád felé vezető piros út egyetlen erősebb kaptatója, mely révén feljuthattunk a Rókahegy csúcsára. Ezután csakhamar üdülőházak sora kezdett fel-feltünedezni és nem sokkal ezután a Rác-hegyet megkerülve elértük Nógrád szélét. Nemsokára egy mezőföldek látványa került a szemünk elé, a túloldalt pedig megpillanthattuk utunk célját a nógrádi domb tetején elhelyezkedő várromot. Utunk csakhamar becsatlakozott a Kéktúra jelzésébe., majd a vasúti síneken túljutva elindultunk a kék várrom jelzésen. Egy kellemesen meredek, közel 10 perces séta után juthattunk fel a várrom aljába. A szűk meghitt, csendes utcák, a klasszikus parasztházas porták látványa egyre inkább fokozták hangulatunkat. A vár aljában kiépített padokon teával melegítettük magunkat, megebédeltünk majd elindultunk a vár régi kocsifelhajtóján egyenesen a romokhoz. Felérve teljes körpanoráma fogadott minket. Alattunk a falu terült el, melyet a Börzsöny bámulatosan szép hegycsúcsai fogtak körbe. Sajnos a hideg, párás idő miatt a látómező erősen korlátozott volt, de a látványra így se lehetett panaszunk. 

Miután szemünket feltöltöttük a látvánnyal, visszaindultunk a vár oldalában. A falut elhagyva most a kék jelzésre tértünk rá, a külső gazdasági részt elhagyva csakhamar betértünk az erdőbe. A vasúti sínek újbóli keresztezése előtt, aztán, ismét páratlan látvány tárult elénk. A réteken, a távolban szarvas csordát fedeztünk fel. Zajos lépteinkre felriadva körülbelül 15-20 szarvas rohant be a rétről az erdőbe. Annyira meglepődtünk, hogy a látványt csak azután tudtuk dekódolni, mire a szarvasok nagy része már az erdőbe rohant. Eredeti terveink szerint hazafelé a már ismert kék jelzésen tértünk volna haza, azonban a viszonylag kései idő miatt a gyorsabb kék kereszt jelzést választottuk. Az út mindkettőnk számára ismeretlen volt még, de biztató volt, hogy kisebb szintemelkedést és gyorsabb menetidőt ígért mind a kihelyezett a jelzőtábla, mind GPS-ünk. És valóban hazautunk egy akár monotonnak is nevezhető széles, sík erdei terepen vezetett végig. A minimális szint is inkább lejtőkön vezetett le. A monotonitást azonban ismét az erdei vadvilágnak sikerült megtörnie. Egy völgybe történő leereszkedésnél egerészölyvekkel, a kék jelzésre történő visszaérkezés előtt pedig újabb őzpárral találkozhattunk. Úgy látszik a hideg idő az erdei állatokat is vakmerőbbé teszi, mi viszont csak örülni tudtunk, hogy ilyen izgalmas élmények tették szebbé az újév első túráját. A kék kereszt útja egy éles kanyar után egy erősebb lejtőn kapcsolódott be a Katalinpuszta felé vezető kék jelzésbe. Innét már viszonylag ismerős út vitt minket haza. A közeli Bika-rét elhagyása után hamarosan visszatértünk a Magyarkutat körülvevő erdőbe, majd az Irma-forrást elhagyva egy betonozott aszfaltúton tértünk vissza szállásunkra. Soha rosszabb évkezdést! :) 






2. nap: Magyarkút – Szendehely – Katalinpuszta – gyadai tanösvény – Szendehely - Magyarkút

Érintett jelzések: Kék jelzés (gyadai tanösvény, Bik-kút) – Piros jelzés (gyadai rét) – jelöletlen erdei út (Szendehely) – Kék jelzés (Magyarkút)
Megtett táv: kb. 22,1 km

Második napon a katalinpusztai kirándulóközpontot illetve az onnét induló gyadai tanösvényt szerettük volna felfedezni. A Bika-rétig ma is a tegnapi hazautunkat követtük. A Bika-rét után a Keskeny-bükki-patak mentén az áprilisi kék túránk kellemesen pihentető útját követtük végig. A megszokás annyira meghatározta lépteinket, hogy észre se vettük, egyszer csak letértünk a kék jelzésről. A jelzés megtalálása már a múltkori túránkon is nehézkes volt, de GPS-ünknek hála hamar megtaláltuk azt a kissé nehezen észrevehető leágazást, mely a patakon való átkelésre készttetett minket. A befagyott patakon könnyedén átlépdelve egy erősebb emelkedő után jutottunk el Szendehely határába. Az erdő szélén elhelyezkedő úti kápolna mellett kissé megpihentünk, majd továbbindultunk a falu ismerős utcáin. Először átkeltünk a 2-es úton, majd a falut elhagyva rátértünk a katalinpusztai kirándulóközponthoz vezető útra. Április óta több változás is történt ezen az akkor nagyon szép kis szakaszon. A turistautat egy bicikliút váltotta fel, a gyalogosokat segítő járda egyelőre kiépítés alatt, de szerencsére ez sem a kétkeréken se a két lábon járókat nem akadályozta. A kirándulóközpontnál megnéztük a kék túra új pecsétjeit, majd egy kisebb szusszanás után elindultunk a gyadai tanösvény felé. Mosolyogva beszéltünk arról, hogy megízleljük kicsit, milyen is lesz visszatérni a kék túrára. Hamar meg kellett állapítanunk, hogy az áprilisi 30 km-es etap után jól tettük, hogy másnapra már egy kisebb levezető túrát választottunk. A kirándulóközponttól felfelé ugyanis erős kaptató fogadott minket. A tanösvényen végig szépen kiépített, karbantartott kellemes erdei út vezetett minket. A szépség azonban erőnlétet is követelt tőlünk. Mindketten hangtalanul, fújtatva jutottunk el mai túránk legszebb részéhez: a tanösvény függőhídjához. 

Az izgalmas átkelés után búcsút mondtunk a Kék Túrának és rátértünk az ösvény piros jelzésére. Egy kellemes leereszkedés után jutottunk ki a gyadai rétre. Már az erdei részen is észrevettünk, a sík terepen viszont már egyértelműen látszódott a hószállingózás. Páratlan látvány volt a Munyók-tető alatt elhelyezkedő széles rét látványa. A tanösvény kedves akadálypályája után visszatértünk egy aszfaltozott útra, majd ezután egy jelöletlen erdei útra tértünk rá, amely a falu szőlőültetvényei mellett egészen Szendehelyig vezetett vissza. A visszautat ismét a kék jelzésen tettük meg, de előtte még betértünk a már áprilisban is kiszemelt Szepi Fogadóba. A visszaút még hosszú volt, ezért nem szerettük volna gyomrunkat terhelni. Ketten együtt egy finom cipólevest és egy könnyű rántott sajtot osztottunk meg és persze nem hagyhattuk ki a fogadó saját készítésű borát sem. Kissé nehéz gyomorral, de annál több energiával indultunk vissza magyarkuti szállásunkra, ahol éhes hasunkat már a házigazdák által készített szarvasgulyás és mákos guba várta.





3. nap: Magyarkút – Lokó-pihenő – Magyarkút

Érintett jelzések: Kék jelzés (Bika-rét) – Kék kereszt (vasúti sínek utáni turistakereszteződés) – Kék jelzés (Magyarkút)
Megtett táv: 13 km

Utunkat most is a Bika-rét felé indulva kezdtük meg, majd egy kaptatón indultunk tovább a kék kereszt jelzésen. Az erdő utolsó nap is kedveskedett nekünk: egy jelöletlen erdei úton fiatal vaddisznókat pillanthattunk meg, az első napon felfedezett völgyben pedig ismét találkozhattunk az egerészölyvekkel. Nógrád határában az ismert turistakereszteződésnél balra kanyarodva tértünk rá a kék jelzésre. Nehéz kaptatók következtek, de talán a finom reggeli, talán a reggeli frissesség miatt, nem panaszkodtunk az erős szintemelkedésre. Egy eltűnőben lévő irtásfolton a Magyar Turistaszövetség frissen telepített információs táblájára bukkantunk. Itt szusszantunk egy kicsit, teával melegítettük fel magunkat, miközben az újdonsült tábla érdekes adatait böngésztük. A felfrissülés után elindultunk a szakasz legszebb része felé. A kék jelzés lassan visszavezetett minket az erdőbe. A Nagy-Kő-hegy gerincén lévő keskeny kaptatón sétáltunk végig mellettünk a meredek hegyoldal, mögötte a Börzsöny gyönyörű hegycsúcsai sejlettek fel. Az utolsó kisebb emelkedő után végre elértük úticélunkat, a Lokó-pihenőt. Az esőbeálló alatt ismét teával melegítettük magunkat. Szükségünk is volt rá, mert az elmúlt három nap talán leghidegebb napja volt a mai. Teakortyolgatás közben-után kiléptünk a pihenőtől nem messze lévő sziklaszirtre, ahonnét nagyon szép látvány nyílott a börzsönyi hegycsúcsokra és a távolban felsejlő Dunakanyarra. Miután testünket-lelkünket felfrissítettük, visszaindultunk Magyarkútra. 

Útunk egy kellemesen lejtő széles erdei úton folytatódott. Fokozatosan ereszkedtünk vissza a hegyaljába az erdő mentén. Az erdőszélére érve utunk hirtelen, meredeken indult lefelé, a távoli kutyaugatásból és zajból már egész közel éreztük Magyarkutat, pedig GPS-ünk szerint még közel két kilométeres a távolság szállásunkig. Az erdőbe visszatérve aztán a patakot keresztezve elértük Magyarkút szélét. Innét már automatikusan kanyarodtunk jobbra az Irma-forrás felé majd az aszfaltozott úton tovább szállásunkhoz. Itt kocsinkba beszállva mondtunk búcsút a falunak és ennek a gyönyörű három napnak is, aminél szebb évkezdést aligha tudtunk volna elképzelni. 








Országos Kéktúra 11.sz. túra 8-9. szakasz: 

Gerecse-hegység: Mogyorósbánya-Tokod – Dorog



Egy félév kihagyás után ismét visszatértünk a Kéktúra útvonalára. Ezúttal a Gerecse-hegység Mogyorósbánya-Dorog szakaszát szemeltük ki magunknak. Egy vénasszonyok nyarát idéző kellemes őszi napon indultunk útnak először kocsival Dorogra, maud utána busszal tovább Mogyorósbányára. 
A buszról leszállva, egy pillanat alatt zártuk szívünkbe a falut. Gyönyörű rendezett főtér, egyszerű mégis tiszta porták, és körülöttünk a Gerecse-hegysége magasodott. A főtéren tábla jelezte első pecsételőhelyünket, a Kakukk sörözőt. A szürreális kiépítésű Hidegecske-forrás mellett rátaláltunk a keresett helyre. El se lehet téveszteni, a ház oldalán hatalmas kakukk falfestmény jelzi célállomásunkat. A sörözőben kedves tulajdonos fogad elmondása és a bárpult körül elhelyezett képek szerint, gyakorlott túrázó ő is. Miután a pecsétet elkértük azonnal tanácsokkal látott el minket valamint felkészített arra is: „nem egyszerű szakasz ez.” A pecsét begyűjtése és az „energia szendvicsek” elfogyasztása után elindultunk vissza a főtérre majd a kapott információk szerint a falu panziójának oldalában egy gyönyörűen emelkedő kis utcán tértünk rá a Kéktúra vonalára. A falu mesésen elhelyezkedő temetője mellett elhagytuk a falut és egy vízmosáson indultunk egyre feljebb és feljebb. A szint alig észrevehetően, de mégis határozottan emelkedett a lábunk alatt. Velünk együtt és szemből is több túrázóval találkoztunk. Vannak, akik szintén a „kéket” teljesítették, mások gombát próbáltak keresni az erdőben és voltak, akik egyszerűen csak egy kellemes sétát tettek ezen a nyarat idéző őszi napon. Igen hamar elérkeztünk a Mogyorósbánya határában húzódó Kő-hegyre. Az út itt szűkké vált, egyszer csak egy szirt mellett haladt el utunk: alattunk Mogyorósbánya, előttünk messze a Duna, egyik oldalán Szlovákiával, a másik oldalon Esztergom és a Bazilika. A látvány pazar volt. Aztán folytattuk utunkat tovább bár kisebb kihívásokkal kellett szembenéznünk. Az út meredeken lejtett, miközben olyan keskeny volt, hogy sokszor kacsázva, lábainkat egymás elé rakva tudtunk csak haladni rajta. Hamarosan ismét egy réthez értünk, ahol még egyszer, utoljára megmutatta magát nekünk a falu. Ezután indultunk tovább a tokodi pincék felé. Az út itt a figyelmünket kérte ugyanis egy alig észrevehető helyen a Kéktúra letért a széles útról, hogy egy ligetes részen keresztül vezessen el minket Tokod pincesorához. Az út itt kiszélesedik, a borospincék egy kvázi teret formálva vettek minket körbe. A műúton továbbhaladva hirtelen egy hatalmas kék jelzés, rajta nyíl hívta fel magára a figyelmet. Mi eleget tettünk a hívásnak és a jelzés szerint jobbra kanyarodtunk az egyik kis pincéhez. Itt találtuk meg az útleírásban emlegetett alternatív pecsételőhelyet a Kavics-lak kavicsházikóba rejtett stílusosan kavicsra erősített pecsétjével. 
Az alternatív pecsét megszerzése után folytattuk utunkat. Hamarosan elértünk egy országútra, melyet keresztezve rátértünk a tokodi bevezetőútra. Egy ideig a műúton haladtunk, majd a jelzés jobbra, egy poros földútra terelt minket. Itt már egy érezhetőbb emelkedő következett, sokkal meredekebb a szintemelkedés mint korábban, oly annyira, hogy a Hegyes-kő előtt elhelyezkedő Kiskő tetejére egy szinte vízszintes emelkedőn kellett feljutnunk. A dombtetőre érve pillanatra megpihentünk, visszatekintve szépen rajzolódott ki a Kéktúra általunk megtett eddigi szakasza, jobbra tekintve pedig ismét megláttuk az esztergomi Bazilikát. Gyönyörű kilátásokkal kényeztetett ez az út minket idáig. A Hegyes-kő megkerülése után ereszkedtünk le Tokodra a rusztikus nevű Aladár-kocsmához, második pecsételőhelyünkhöz. A bányászváros „szocreál” hangulata, a helyiek söröskorsókban mérendő közvetlensége már-már a Jiří Menzel-filmek hangulatát idézte egyedi bájt kölcsönözve ezzel a falunak. Tetszett. Ahogy a helyiek egyszerű kedvessége is, miközben hellyel kínáltak minket, túránkról érdeklődtek. 
A kocsma teraszán tett pihenőnk után visszatértünk a falu főterére, itt balra kanyarodva hagytuk el a falut. Előttünk a következő célpont, a Nagy-Gete hegycsúcsa. Tekintélyt parancsoló még így távolról is. A falut elhagyva több túracsoporttal is találkoztunk, akik feltehetőleg szintén a Gete csúcsára szeretnének feltörni. Figyelmetlenségünk miatt, sajnos, sikerült elkerülnünk azt a leágazást, melyről az útleírás ír, így csak egy kis kerülő útján egy meredek völgyet megmászva tudtunk visszatérni a kék jelzéshez. Ezután következett a túra legembertpróbálóbb szakasza, a Nagy-Gete megmászása. A hegy nem kímélt minket és azonnal, ellent mondást nem tűrően rendkívül meredek, keskeny és köves emelkedőket helyezett elénk kihívásként. Csak néha-néha törte meg utunkat egy-egy rövid szintezős szakasz, hogy aztán annál meredekebben folytatódjon az út tovább. Tényleg az eddigi Kéktúra legkeményebb szakasza ez. Fáradtan, kimerülve értünk a hegycsúcsra és a kereszt tövében kiépített padokon szó nélkül nyúltunk a kávéfőzőért, hogy a most különösen kiérdemelt túrakávénkat elkészíthessük. Muszáj volt egy kicsit hosszabb ideig pihennünk itt, elfogyasztani uzsonnánkat. Eközben turistacsoportok jönnek-mennek, úgy tűnik népszerű túracélpont ez a kihívást jelentő csúcs. 


A kávé, szendvicsek elfogyasztása után útra keltünk egy kellemesen lejtő úton. A kimerítő túránk csakhamar egy kellemes erdei sétává avanzsálódott át. Dorogig kényelmes tempóban, beszélgetve tettük meg az utat az Uradalmi-erdőn keresztül vezető ösvényen. Tökéletes levezető ez a mai Kéktúra rövidnek hitt, ám annál erőteljesebb szakaszának. Dorogot a város ipari része felől értük el, egy forgalmasabb csomópontot elhagyva azonban a Kék-út egyenesen ahhoz a parkolóhoz futott ki, ahol kocsinkat reggel hagytuk. Felszerelésünket bepakolva, végül kocsiba szálltunk és hazaindultunk, Budapestre.




4 kolostor útja a Pilisben



2015. szeptember 6

Egy rendkívül kellemes vasárnapi napon Újpest-Városkaputól busszal indultunk el Dömösre, hogy megjárjuk a 4 kolostor útját a Pilisben. Az útvonal a Pilis-hegység négy kolostorromját érintette: a dömösit, a pilisszentlélekit, klastrompusztait valamint a pilisszentkeresztit. 
Először a dömösi maradványokat vettük célba, melyet a buszmegállótól egy kellemes kicsivel több mint fél kilométeres séta után találtunk meg a falu temetője mellett egy páratlan kilátású domboldalon. A kolostorromot felügyelő kedves hölgy bemutatta nekünk a falakat, mesélt a történetéről, mi pedig nem győztünk álmélkodni attól a fényáradattól, mely az altemplom maradványait bevilágította. 
Nehezen hagytuk ott ezt a szép helyet, de muszáj volt. Lassan dél felé közeledett az idő és még előttünk volt több mint 25 kilométer. A falut elhagyva a piros jelzés mentén egy széles, kényelmes turistaúton kaptattunk egyre meredekebben feljebb egészen a Körtvélyesi rétig. A rét tele volt nyíló-virágzó őszi kikericsekkel, ezért egy picit megpihentünk itt, szemünket a virágokon gyönyörködtetve. 
Az út csak hamar visszakanyarodott az erdőbe és egy műutat többször keresztezve meredeken vitt minket felfelé először a Szakó-nyeregig majd a Hoffman-vadászházig. A Szakó-nyereg felé nem győztünk vissza-visszafelé tekintgetni, hogy megcsodáljuk a Dunakanyar dombságai nyújtotta látványt. Páratlan kilátásban volt részünk. 
A Hoffmann-vadászház után egy sűrű, gazos tanösvényen követtük utunkat a zöld kereszt jelzésen. Az utunkat álló bokrok néha egy kis csemegével is kínáltak minket, egy-két savanyú feketeszeder szemmel, melyet nem tudtunk otthagyni.  A vadászháztól mindössze másfél kilométeres séta után értük el a következő kolostorromot, a pilisszentléleki pálos kolostorromokat. Túratársaim már többször, én most először voltam ezen a helyen. Az egyik oltáron mécsest gyújtottunk, majd ki a tájat próbálta megörökíteni fényképezőgépével, ki gondolataiba merült a romok mellett, én addig próbáltam minél többet befogni a szemeimmel ebből a helyből.  A romok impozáns egysége, a maradványok melletti kiszáradt mégis ágait büszkén az ég felé nyújtó fa nem hagyja hidegen az embert. Nemcsak a test, a lélek is feltöltődik itt. Ezután a testi-lelki feltöltődés után ereszkedtünk le a faluba, hogy aztán a piros jelzésre visszatérve újból elindulhassunk felfelé, következő úticélunk felé. Újabb meredek szintkülönbségek következtek következő célállomásunkig. Az út mentén rengeteg turistakereszteződéssel, pihenőhellyel találkoztunk, sokan voltak úton is ezen a szép hétvégén, jó érzés volt ilyen turista élettel találkozni. A táv és a szintemelkedés ellenére viszonylag hamar Klastrompusztára értünk, ahol elkészítettük szokásos túrakávénkat magunknak, hogy uzsonnánk mellé elfogyaszthassuk. Egy kicsit hosszabb pihenő után a klastrompusztai romok mellett indultunk tovább. Túratársaim már napok óta lelkileg készítettek a most következő szakaszra. A túraútvonal ugyanis Simon halála felé vitt minket. Először a piros barlang majd a piros sáv utána pedig a piros kereszt vitt minket egyre feljebb és feljebb, egyre meredekebb vízmosta széles árkokon keresztül. A meredek szakaszokat nehezítette a rengeteg törmelék, fakidőlés is, melyektől, sajnos, még mindig nem tisztították meg az utat a majd egy éves jégkárok óta. Ezen a szakaszon már egy turistatárssal se találkoztunk, a fák egyre magasabbak, a hely egyre kihaltabb lett, amitől egy fura magány nyomódott rá a hangulatomra. Majd következett a sokat emlegetett Simon halála szakasz, mely igazi hegymászásnak ígérkezett. A jégkárok okozta törmelékek, sajnos, ezen a szakaszon se kerültek eltakarításra, így jogosan voltunk büszkék, amikor végre a nem túl rövid, ám annál fárasztóbb szakasz után felérhetünk a szintező turistaútra. Ha a Simon halála még nem tudatosította volna bennem kellőképp a természet erejét, akkor a most következő szakasz már mindenképp. A rövid szintező út ugyanis igen hamar lejteni kezdett, az út egyre szűkebb lett, egy völgyet értünk el, a Vaskapu-völgyét, mely bőségesen rászolgált nevére. A szűk patakmederszerű kitaposott utat ugyanis két oldalt meredek hegyoldal övezte. Méltóságteljes és könyörtelen arcát mutatta most az erdő nekünk, talán nemcsak a fáradtság volt az oka, hogy ezt a szakaszt már teljesen csendben tettük meg egészen a Mária-padi pihenőig. Itt már számomra is ismerős környéken lehettünk ismét. Rátérve a zöld sáv jelzésre hamarosan elértük Pilisszentkereszt szélét, a külterületi rész után megtekintettük a kolostorromokat, majd kicsit sietősen álltunk tovább, mert egyre később járt az idő és számunkra még hátra volt egy kapaszkodó egészen Dobogókőig. A pilisszentkereszti Hilda cukrászdát azonban most sem tudtuk kihagyni, úgyis kellett a feltöltődés az utolsó nagy emelkedő előtt. Este 6 óra után aztán nekivágtunk az utolsó etapnak. A falut elhagyva egyre meredekebben emelkedett az út ismét, miközben a nap ugyanilyen határozottsággal szállt egyre alább és alább. Az utolsó szakasz már kissé versenyfutás volt az idővel, igyekeztünk sötétedés előtt a csúcsra érni, ahol már kocsival vártak minket. Közel egy órás menetidő után, 7 óra után pár perccel értük el a parkoló szélét. A Menedékház ajtajában található pecséttel véglegesítettük igazolófüzetünket, majd a közel 30 kilométeres túrát lezárva, kocsiba ültünk, hogy hazaindulhassunk Budapestre.


Újra zarándok útra indulunk
(Magyar Zarándokút)

Időpont: 2015. május 23 -

Találkozó: Budapest, reggel 7 óra

Rövid leírás:

A Magyar Zarándokút Esztergomból indul Máriagyűdre. Különböző történelmi utakat (római út, 
Árpád-kori utak, jeruzsálemi zarándokút, keresztes hadjáratok útja, Szent Jakab út, stb.) érintve halad 
északról déli irányba. 
A teljes út hossza kb. 430 km, alternatív utakkal, kitérőkkel csaknem 600 km.
Az út mentén 20-30 kilométerenként zarándokszállások találhatóak, melyek zarándokútlevéllel 2.000.- 
- 2.500.-Ft/éjszaka áron vehetők igénybe.

Az útvonal bejárása minimum 16 napot igényel. Kényelmesebb tempó és a kitérők érintése esetén 18-
24 nap szükséges

Ahogy mi gondoljuk…

Előző év húsvétkor indultunk el a Magyar Zarándokúton. Akkor csak 3 nap állt rendelkezésünkre, 
mely idő alatt megtettük az Esztergomtól Budapest, Normafáig vezető szakaszt. Ekkor kóstoltunk bele 
először a zarándoklétbe.

Most folytatjuk ezt az utat Máriagyűd felé. 

1. nap

Budapest – Szigetszentmiklós kb. 30-35 km

A mai nap folyamán sík terepen gyalogolunk. A város forgatagából a Duna mellett haladva, 
Budafokon keresztül jutunk ki.
Az M0-ás hídon áthaladva Lakihegy érintésével érkezünk Szigetszentmiklósra, ahol az Önkormányzat 
üdülőjében lesz a szállásunk.
Akik csak egy napra csatlakoztak hozzánk HÉV-vel visszautaznak Budapestre.
A továbbhaladók „jól” bevásárolnak 2 napra elegendő élelmet, mivel a boltok zárva lesznek vasárnap 
és hétfőn is. Bár a „Borsodi kávézókban” és egyéb vendéglátó ipari egységekben azért bízhatunk…

2. nap

Szigetszentmiklós – Dabas kb. 27-28 km

A mai szakaszunk is sík terepen halad. Az első nagyobb pihenőnket a kb. 8 km után lévő Rukkel tónál 
tervezzük. Ahol reményeink szerint egy lábáztatásra is lesz lehetőségünk.
Tovább haladva késő délután érjük el Dabast, ahol a Máriateleki úti zarándokszálláson fogunk aludni.

3. nap

Dabas – Ráckeve kb. 34-35 km

Korai indulás után a Kiskunsági Nemzeti Parkon áthaladva, sík terepen megyünk Ráckeve irányába.
Köztes települések hiányában ivóvizet és élelmet egész napra készíteni kell.
Érkezés Ráckevére a késő délutáni órákban.
Akik 3 napra csatlakoztak a HÉV-vel vissza tudnak jutni Budapestre.

Ráckevén a szállás az Oázis park Motelben lesz.

4. nap

Ráckeve – Tassi zsilip kb. 19-20 km

Az előző napok megterhelő gyaloglása után, a 4. napra egy rövidebb szakaszt tervezünk, mely szakasz gyönyörű környezetben a Duna mentén halad.

Szállás a Halászcsárdában.
(aki bírja, további 16 km megtétele után  Dunavecsén érheti el a következő zarándokszállást)

5. nap

Tassi zsilip – Apostag kb. 20 km

Kevésbé bevállalós a mai nap. Az első hosszabb pihenő a Szalkszentmárton mellett lévő Szalki 
tavaknál. Majd ismét a Duna parton megyünk tovább, Dunavecsén áthaladva érkezünk mai 
szálláshelyünkre az apostagi zarándokszállásra.

6. nap

Apostag – Kalimajor – Harta  20 -29 km

A mai nap ütemezése a fáradtságunk függvénye. Dunaegyházán és Solton áthaladva érjük el a Duna 
partján lévő Kalimajort. Amennyiben fáradtak vagyunk, az itteni zarándokszállást választjuk. Ha még 
bírjuk, kb. 8-9 km megtétele után érjük el Hartát, ahol szintén egy Duna parti zarándokszállás vár 
minket.

7. nap

Harta - Kalocsa 25-26 km

A mai napra cél Kalocsa! Harta után a Duna partját elhagyva Dunapatajon át érjük el a Szelidi-tavat. 
Itt egy hosszabb pihenő és felfrissülés. Majd Gombolyagon áthaladva Kalocsa felé vesszük az irányt.
Itt újabb eldöntendő kérdés… Hazautazás busszal Budapestre, vagy még egy napot „sétálunk” Fajsz 
felé???

8. nap

Kalocsa – Fajsz 17 km

Erre a napra egy kényelmes séta ígérkezik. Kiérve a városból 1-2 km megtétele után ismét a Duna 
partján folytatjuk utunkat Fajszig, ahol megszakítjuk utunkat és hazabuszozunk.
Folytatás következik…

Ha kedvet kaptál csatlakozz hozzánk!(akár 1-2 napra, bármelyik szakaszon)


Szeretettel várunk!


Medve szurdok



Indulás: 2015. május 17-én (vasárnap) hajnali 6 órakor Gazdagrétről

Felszerelés: túraruházat és túracipő

Utazás: telekocsi

Érkezés: Mixnitzbe kb. 10.00 óra

Útleírás:
Graztól 40 km-re, északra fekszik Mixnitz (479 m). A kanyargós kis falun átautózva elhagyjuk a települést. A patakot követve hamarosan elérjük a falu utolsó parkolóját.
Gyalogosan indulunk tovább. Már az elején szép vízeséseket láthatunk.

Kb 1 óra gyaloglás után, nagyjából 3 km-es „sétával” 340 m-es szintkülönbséggel, folyamatosan emelkedve érjük el a szurdok bejáratát, ahonnan az izgalmas rész kezdődik.

A bejárattól 200-300 méter magas sziklafalak között haladunk, főként létrák, lépcsők, hidak segítségével. Összesen 169 fahídon, 2900 lépcsőfokon megyünk fel.

A szurdokból kiérve nemsokára az 1209 méteren fekvő Guten Hirten alpesi fogadóhoz érkezünk, ahol ebéd sörrel.

A fogadótól - erőnktől függően - „felsétálhatunk” egy másik fogadóig, ahonnan csodálatos panoráma nyílik a völgyre és a szemközti hegyekre.

A fogadótól a meredek lejtőkön haladunk lefele, de kárpótol a gyönyörű panoráma és az alpesi legelők látványa.

Visszaérkezés az autóhoz a délutáni órákban, kb. 16-17 óra között


Medvehagyma Túra

Időpont: 2015. március 29. (vasárnap) 8.20 óra
Találkozó: Gazdagrét ALDI parkoló
Túra hossza: kb. 18-19 km

Medvehagyma-túra a Gerecsében
Ha tavasz, akkor medvehagyma. Március utolsó vasárnapján csapatot toboroztunk, autóba szálltunk és elindultunk a Gerecse-hegység felé. Az autókat a héregi temető mellett parkoltuk le, majd itt indultunk el a piros jelzés mentén. Bár az időjárás heves esővel riogatott minket, végül még is szép, enyhén szeles, hűvös időben tudtunk túrázni. Az erdőben már rügyezni kezdtek a fák, az első tavaszi virágok is előbújtak. Üdítő látvány volt a szemnek. A túraútvonal se támasztott elénk nagy kihívásokat, kellemesen emelkedett egyre feljebb. Egy kereszteződésben aztán elhagytuk a piros jelzést és utunkat egy erős kaptató felé vettük. A gerecsei adótoronyt jobbra kerültük meg, majd hamarosan jól ismert illat csapott meg minket. Egyre közelebb kerültünk utunk céljához: a medvehagymához. Hátizsákjainkkal a gerecsei kilátó tövében telepedtünk meg. Körülöttünk medvehagyma mezők terültek el, így ebédünk és a déli kávé elfogyasztása után zacskót ragadtunk, hogy megtömhessük őket.
Miután zacskóink és mi magunk is jól laktunk, útnak indultunk. A túrázásnak szentelve magunkat, a kaptató utáni kereszteződésnél most balra fordultunk. Utunkat medvehagyma mezők övezték végig, a mezőkön pedig hozzánk hasonló túrázók tömködték szatyrukat kisebb-nagyobb csoportokban. Az egykori hercegprímási nyaraló elhagyása után utunk egyre keskenyebb és meredekebb. Egy sziklába vájt emlékhelynél mécsest gyújtunk, majd utunkat tovább folytatjuk a héregi kiindulópontunk fel. Útközben egyszer-kétszer még elcsábultunk a medvehagymák illatától és látványától, így egy-két pihenőt még engedtük magunknak. A Kis-Gerecsét megkerülve értük kiinduló helyünket, a héregi temetőt. Itt kocsiba ültünk és hazaindultunk.













Tavaszváró Kék Túra

Időpont: 2015. március 22. (vasárnap) 8.20 óra
Találkozó: Az Árpád hídi buszpályaudvar előtt
Túra hossza: kb. 18-19 km

Rövid túraleírás:
Budapesten az Árpád hídi buszpályaudvarról indulunk vonatpótló autóbusszal Piliscsabáig. Innét vonattal megyünk tovább Dorogra. A túra a dorogi vasútállomásról indul, majd a kék túra jelzés mentén haladunk Kesztölcön és Piliscséven át le egészen Piliscsaba vasútállomásig, ahol buszra szállva indulunk haza. 

A túrán a forralt bor lelőhelyek drasztikus megcsappanása várható, de ez nem szegi kedvünk. Egyik pihenőállomásunkon ugyanis valódi "kotyogós" kávéfőzőn készített kávéval kínáljuk minden kedves túratársunkat.







„Séta” a Pilisben


Időpont: 2015. február 7. (szombat) 10.00 óra
Találkozó: Pomázon a HÉV megállóban
Túra hossza: kb. 15-16 km

Rövid túraleírás:
Pomázi HÉV-től indulunk Lajos forrás felé.
Lajos forrásnál kis pihenő és sajnálkozás, h miért is nem működik egy jó kis büfé, ahol forralt borozhatnánk.
Szentendre felé több turistaút is vezet.
A szendvicsezés mellett eldöntjük melyik jelzésen induljunk el a Szentendrei HÉV végállomásához.

Hazaindulás várható időpontja 16.00 óra.

Amennyiben kedvet kaptál Te is, hívj!
Szeretettel várunk!



Szent Jakab Út Október...


Indulás: 2014. október 23-án 9 órakor Nagyigmándról

Utazás: egyénileg... (mi autóval megyünk ahol van még két férőhely)

Találkozó: Nagyigmándon a Templom előtt

Egy kis előzetes a felkészüléshez...

A legfontosabbak között van a megfelelő felszerelés, amiről nagyon sok helyen tudsz tájékozódni, többek között...
www.világaim.com (felkészülési tanácsok)

De szerény tapasztalatainkkal mi is tudunk segíteni...

A másik, ami nélkül ne indulj el a zarándokútlevél! A kiváltásának lehetőségéről, illetve az egész Szent Jakab zarándokút magyarországi szakaszáról itt informálódhatsz:

Rövid összefoglalása az Útnak:

Első nap:

Nagyigmánd – Kisbér 

Távolság: 20-21 km

A terep nem nehéz, kényelmesen meg tudjuk tenni kb. 5-6 óra alatt. A mai nap jó ráhangolódást biztosít a négy napunkra.

A szállásunkat a Mariann vendégházba tervezzük. Az ár ágyneművel 2.500.-Ft/fő/éj, ágynemű nélkül 2.000.-Ft/fő/éj. Van egy kis teakonyha, fürdési és mosási lehetőség.

A mai napon arra érdemes odafigyelni, hogy nemzeti ünnep miatt a boltok nincsenek nyitva. 

A szállással szemben viszont van egy étterem, ahol este jól tudsz lakni. (A konyha remek, az árak elfogadhatóak)

Második nap:

Kisbér – Pannonhalma

Távolság: 28 – 30 km

A mai táv egy kicsit nehezebb, mint az első „bemelegítő szakasz”, kb. 8 óra alatt tudjuk megtenni. De a változatos, szép tájak miatt tartalmas napnak nézünk elébe. Több kisebb településen haladunk át, így a pihenési, vízvételi tehetőségek is nagyobbak.
Az élelmet érdemes még reggel Kisbéren beszerezni.

Pannonhalmán két szállás lehetőség van:

Katolikus templom lelkigyakorlatos háza, ami adományos (általában 2.000.-Ft ajánlott)
Szent Jakab Ház 2.500.-Ft - 3.000.-Ft (ezt tervezzük)

Harmadik nap:

Pannonhalma – Győr

Távolság: 28 – 30 km

A mai szakasz is nagyon hasonló a második naphoz, változatos terepen kb. 8 órás gyaloglás várható.

Pannonhalmán a pékségben finom kávéval és péksüteménnyel kezdhetünk. A következő településen is van egy közért ahol a napi élelem beszerezhető. Écs után hosszasan az erdőben haladunk, majd 

Győrújbaráton kellemes hely kínálkozik egy kis pihenésre (evés/ivásra). Innen úgy tűnik, hogy 
hamarosan megérkezünk, ami csalóka, még hosszú út vezet a mai napi szállásig. Közben betérhetünk a töltés utáni első utcába lévő étterembe, ahol szintén nagyon jól főznek.

Győrben két szálláslehetőség van:

Cirill és Metód ház – a szállás rendezett, nagy, felszerelt konyhával rendelkezik. A környéken nincs étterem, csak egy kis bolt. 

Széchenyi Egyetem kollégiuma – ár: 4.000.-Ft/3 ágyas szoba. Közelebb van a belvároshoz és az étkezési lehetőségekhez

Negyedik nap:

Győr – Lébény

Távolság: 26 km

A mai nap a „töltések napja”. Kb. 6-7 órát fogunk gyalogolni, nagyrészt töltéseken. Vízvételi 
lehetőség nincs, tehát előre kell készülni megfelelő mennyiséggel.

A megérkezés élménye viszont kárpótol. 
Megnézzük a Szent Jakab templomot és átvesszük oklevelünket a Szent Jakab Látogatóközpontban.

Aztán az út végét megünnepeljük egy kedves kis étteremben...
Hazautazás este, terveink szerint személyautóval.


Amennyiben kedvet kaptál Te is az Úthoz hívj minket, hogy a szállásokra előre, időben be tudjunk jelentkezni, illetve az autókban a férőhelyet is megszervezzük. 

felettemazeg@gmail.com
Bajusz Beatrix : 06-30-443-1991
Bajusz Csaba : 06-70-2345-703


Buen Caminó!








Időpont: 2014. szeptember 7. (vasárnap) 9.00 óra

Találkozó: Gazdagréti tér, CBA előtt

(Csatlakozhatsz hozzánk Normafánál „A Réteses” előtt 10.30-kor)

Túra hossza: kb. 15-20 km (attól függően, hogy hol csatlakozol és hogy meddig tartasz velünk)

Túraleírás:

A Gazdagréti lakótelep tetejéről indulunk Normafa felé. 
Miután elhagytuk a családi házakat az Irhás árkon keresztül, egy szép szerpentinen haladunk felfelé. 
Az Úti Madonna kápolna érintésével érkezünk meg a Gyermekvasút Széchenyi-hegyi állomásához. A kötelező rétesezés közben bevárjuk a Normafánál csatlakozókat.

Terveink szerint innen lemegyünk – Anna rét, Anna kápolna érintésével - a Gyermekvasút  Szépjuhászné állomásához, ahol szintén van egy kellemes büfé. 
A következő kicsit hosszabb szakasz Makkosmáriára vezet a sárga, valamint a piros turista jelzésen. 

Innen több lehetőség kínálkozik.

Aki a Normafánál csatlakozott az egy húsz perces sétával, a zöld + turista jelzésen visszaér kiindulópontjára. Mi pedig tovább haladunk a KFKI felé, ahol választható útvonalak vannak 

Gazdagrét irányába:
- egyenesen lecsorgunk a kiinduló pontra, vagy 
- a Frank-hegyi Turista ház felé vesszük az irányt, ahol lehetőség van megpihenni, a kerthelyiségben a 
maradék szendvicseket elfogyasztani... (esetleg egy sör, de a fokhagyma krémlevesük is tesztelve... nagyon finom)

Érkezés Gazdagrétre a kora délutáni órákban...

Várunk szeretettel!



2014.09.20. Mi megyünk...

http://www.rolitura.hu/egynapos-kirandulas-a-medve-szurdokba




Újabb közös sétánk...

Időpont: 2014. július hó 5. napja 9.00 óra
Találkozó: Kiskovácsi, Kórház
Túra hossza: kb. 14 km
Túraleírás:
A Holdvilág-árkon (mely tulajdonképpen egy patak medre) végighaladva eljutunk az „ősember” barlanghoz. (Hozz elemlámpát, hogy a mélyére nézhess!)
Itt egy létrán kell felmászni, majd tovább haladunk Lajos forrásig. Innen alternatív úton teszünk egy kis kört a Kőrösi Csoma Sándor kilátó és Dömörkapu érintésével.
(Aki itt tart hosszabb pihenőt szalonnasütési lehetőség van.)
Lajos forráshoz visszaérkezve tovább indulunk a Janda Vilmos kulcsosházhoz, majd Gyopár forrást és a Csikóváraljai turistaházat érintve visszaérkezünk a kiindulópontunkra Kiskovácsiba.












Az első csapatos kirándulás  2014. június 28. napján lenne a Pilisbe,

Találkozó: Pilisszántó Szikla Színház parkoló
Találkozás ideje: 9.00 
Útvonal: Pilisszántó - Klastrompuszta - Pilisszántó
Táv: kb 15 km
Pilisszántóról indulva egy lankás kb 5 km-es szakaszon érjük el Klastrompusztát.
 Onnan egy intenzívebb emelkedő következik, sziklás szakasszal tarkítva.
De megéri az erőfeszítés, mert egy  gyönyörű kilátással bíró szerpentín úton ereszkedünk újra le Pilisszántóra.
Alternatív utak: Pilisszántón megnézhetjük a Sziklaszínházat, a Sziklakápolnát és a Csillagösvényt. (Ez plussz 1-2 km-t jelent, de szintén a megéri kategóriából)






Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése